Blog

Életem legfontosabb blogbejegyzése


Bár sok újdonságot nem tartogatok, mert annak az örömét, hogy én oszthassam meg a hírt akkor, amikor szeretném, és azokkal, akikkel szeretném, már hetekkel ezelőtt elvették tőlem a kíváncsi - és sajnos nem egy esetben kifejezetten rosszindulatú - újságírók. De annak az örömét semmi sem veheti el tőlem, hogy igen, valóban kisbabát várunk Palkóval!

Büszke vagyok a növekvő pocakomra, büszkén viselem a plusz kilókat, és eszem ágában sem volt indokolatlanul hosszan titkolni a nyílvánvalót, egyszerűen csak most jutottam túl azon a bizonyos kritikus 12. héten.

És van még valami, amiből nem szeretnék titkot csinálni. Abból a 3 és fél évig tartó folyamatos küzdelemből, amivel tudom, hogy egyáltalán nem vagyunk egyedül, sőt, éppen ezért is szeretnék beszélni róla, jó hangosan! Ezt már menet közben elhatároztam azon a ponton, amikor azt éreztem, hogy a környezetemben mindenkinek azonnal, szinte az első érintésre sikerül.

Szeretném, ha eljutna azokhoz, akik most talán akaratlanul is csalódottan és dühösen fogják a fejüket: na, már az Ördög Nóra is terhes... Mert nem 3 és fél éve várnak türelmesen a csodára, hanem 5, 10 vagy 15 éve.

Nem bosszantani szeretnék, hanem reményt adni.

Mert tudom, hogy ilyenkor minden babahír a saját kudarcunkkal szembesít. Tudom, milyen az első egy év reménytelen próbálkozása után szembesülni a ténnyel, hogy orvosilag most már meddő párnak számítotok. Tudom, milyen érzés, amikor csak magadban tudod keresni a hibát, mert az orvos azt mondja, tulajdonképpen nincs szervi oka a sikertelenségnek. Tudom, milyen az, amikor eluralkodik az ősi félelem: mi van, ha nem is lehet gyerekem? Tudom, milyen az, amikor ezerszer és ezerszer megvizsgálod a lelked legmélyét, és keresed a hibát, de egyszerűen nem találod. És tudom azt is, hogy rajtunk kívül senki nem fogja megérteni, miért ne mondd soha egy babáért küzdő nőnek, hogy „ne feszülj rá”, „ne görcsölj”, „engedd el, és menni fog”... Ha valaki akart már igazán, szívből, őszintén gyereket, akkor pontosan tudja, hogy nem telik el nap, hogy ne jutna eszébe. És nem telik el hónap, hogy ne csalódna, ha nem sikerül. Az elengedést nem lehet aggyal irányítani. Az igazi elengedéshez olyan mély meggyőződés és kiábrándultság kell, ameddig szerencsére én nem jutottam el. Mert mindig hittem abban, hogy egyszer anyuka leszek!

Egy műtét, tucatnyi vérvétel, cifra vizsgálatok, inszeminációk és 2 sikertelen lombik után – a 3. sikeres beavatkozás végeredményével a pocakomban – most azt mondom, nagyon nagy szükségem volt erre az önismereti utazásra, amit végigcsináltam.

És így utólag már azt is értem, miért történt így.

Ez a kicsi ember, akit itt hordok a szívem alatt, máris tanít engem.


Nem szeretném sokáig ragozni ezt a dolgot, személyesen nagyon szívesen beszélgetek bárkivel, aki hasonló cipőben jár, mint ahogy eddig sem csináltam titkot belőle. Most már azt is elárulhatom, hogy az Angyalműhely c. könyvben a Lili álnév is engem takar. Tisztában vagyok vele, hogy a bulvárhadjáratot nem tudom megúszni, de ha már bejelenteni nem jelenthettem be úgy, ahogy szerettem volna, legalább jusson el hozzátok a történet hitelesen, az én szavaimmal. Az újságírók eddig sem könnyítették meg a helyzetünket, és okoztak néhány szomorú pillanatot a tapintatlan cikkeikkel. Tudom, hogy mindenki a dolgát végzi, és nem tehetnek róla, hogy legszívesebben minden találkozásunkkor ultrahangos vizsgálatnak vetettek volna alá, hogy végre meggyőződjenek arról, van-e valami a méhemben. Megértem. De ezúttal, ha erről cikkeket láttok, biztosak lehettek benne, hogy én nem nyilatkoztam. Mert tényleg nem is fogok.

Csendesen, nyugodtan és kimondhatatlanul boldogan készülök életem legfontosabb időszakára!

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Ördög Nóri


A blogbejegyzésből idézni csak szó szerint és kizárólag engedéllyel, valamint forrásmegjelöléssel lehet. Törköly Erika (70/3811212)


Parti-Józsa Anna

2012. november 7. 12:59

Nagyon gratulálok! :-) Átérzem amin keresztül mentél. Sajnos mi is ebben a cipőben járunk. Mi most készülünk a 4. lombikra. :-) Sok boldogságot nektek és mégegyszer gratulálok :-)

Salamon Edina

2012. november 7. 13:56

Gratulálok!Én szerencsés voltam 1 év után sikerült:) Most a 13.héten vagyok, lehetne tudni hogy te hány hetes vagy?Mikorra vagy elvileg kiírva? Sok sok egészséget!

Gabi Földi-Hermann

2012. november 7. 14:12

Nagyon örülök Nektek! Tudom, mit élsz át, nekünk is lombikból született az első kislányunk. Örömteli babavárást kívánok Neked, és mindazt az örömöt, amit én is átélek minden nap, immár kétgyerekes anyukaként. <3

Arwen Arwen

2012. november 7. 15:01

Először is nagyon-nagyon gratulálok neked, nektek! :D Mi is a sokadik inszemináció után vagyunk és pár napja tudtam meg, hogy az első lombik beavatkozás nem sikerült. Olvasva soraid meghatódtam, szívemből szóltál. És valóban csak mi "sorstársak" tudjuk mi mindenen megyünk keresztül. Hálás vagyok, hogy felvállaltad nehézségeidet, hiszen rengetegen vagyunk a problémával! Hiszem, hogy előbb-utóbb nekünk is részünk lesz eme csodában! Csodás baba várást!

Mravik Timea

2012. november 7. 15:05

Gratulálok és nagyon nagyon boldog, problémamentes 9 hónapot kívánok :)

Pénzes Veronika

2012. november 7. 15:09

Gratulálok. Ismerős a szitu. Mi 7 évig küzdöttünk, számos vizsgálat, műtét, 7 beültetés, több mint 70 injekció, nemkevés anyagi áldozat. De nem adtuk fel, hogy valaha is saját gyerekünk legyen. Mivel több orvosi vélemény is van egészségességünkről. De addig is teljes boldogságban és szeretettel neveljük azt a babát akit, sajnos én nem a pocakomban hanem csak a szívemben tudtam kihordani. Minden sorstársamnak kitartást kívánok e küzdelemben és mi mondhatjuk gyermekeinknek te "drága" lélek

Mezősi-Nagy Adrienn

2012. november 7. 15:24

Nagyon gartulálok.Mi is ebben a cipőben járunk----Tudom, mit éltél át...És szívből gratuálok Nektek.Mi se adjuk fel!3, 5 év.....ennyit vártatok a csodára.A nagy csodára sokáig várni kell....és Íme:itt van.

Gécziné Varga Katalin

2012. november 7. 15:24

Kedves Nóri! Remélem van időd és elolvasod a hozzászólásokat. Először is szívből gratulálok nektek. Tudom min kellett keresztül mennetek. És örülök, hogy felvállaltad az orvosi beavatkozást, mert amúgy is nehéz és szerintem is erőd ad azoknak akik elkeserednek és semminek érzik magukat. Mi már 11 éve várunk a babánkra, sok vizsgálat, 4 lombik után idén spontán megfogant a kisfiunk, aki majd December közepén fog megszületni. De amiért is nagyon izgatottan írok Neked az az, hogy a 11 évnyi várakozás és beültetés eredménytelensége EGY dolgon múlott, mégpedig az, hogy tavaly egy új orvost választottam, aki sok más vizsgálat mellett elküldött inzulinrezisztencia vizsgálatra, ahol megállapították súlyos inzulinrezisztenciám van. Kb. 8 hónap diéta és gyógyszeres kezelés után megfogant a babánk. Tudomásom szerint nem mindenhol végzik el ezt a vizsgálatot, sajnos, pedig sok szenvedéstől kímélhetnék meg a nőket. Minden jót kívánok Neked! JÓ EGÉSZSÉGET!

Andrea Andrea

2012. november 7. 15:31

Nagyon nagyon örülök neki, és gratulálok nektek! Nagyon meghatóan írtál azokról a dolgokról, amin több száz pár átmegy és hiszem hogy reményt adsz nekik. Nagyon vigyázz a kis babóra!!!

Szabóné Buttkai Mariann

2012. november 7. 21:09

Kedves Nóri. Szívből gratulálok nektek. Sajnos mi is ebben a szituban vaunk. Bár mi még csak 1,5 éve próbálkozunk, de én már nagyon kivagyok lelkileg. Állandóan ezen rágódom, és hiába próbálom elterelni a gondolataimat nem sikerül. Persze mi sem adjuk fel, és próbálkozunk napról napra, de nagyon nehéz. Mégegyszer gratulálok, és szép babavárási dőszakot nektek.

Lengyel Tünde

2012. november 7. 21:14

Szívből gratulálok nektek!!!! Szerencsére nem ismerem azt az érzést amin te és sok nő át ment! De az biztos,hogy minden nő életében(általában) a gyermek várás és az anyaság a legszebb pillanatok egyike! Nekem van három gyermekem és bodog vagyok , hogy anya lehettem! Sok boldogságot és probléma mentes hónapokat kívánok nektek!!!:-))

Kazai Kitti

2012. november 7. 21:37

Kedves Nóri! Elöször is természetesen gratulálunk nektek! Nagyon sok egészséget és boldogságot kívánunk Nektek! A férjemmel hasonló problémákkal küzdünk 3 éve, több inszemináció és egy sikertelen lombik után most kezdődött a második lombik felkészítésem. Ahogy a blog bejegyzésedet olvastam, egyszerűen olyan boldogság és erő áradt át bennem, ami leírhatatlan. Végre nem kudarccal töltött el egy babahír, ahogy szokott, hanem erővel is boldogsággal, hogy Nektek sikerült! Eddig is tudtam, hogy sok pár küzd ezzel, de azt, hogy ezt te így felvállaltad és leírtad nekünk, azt tényleg nagyon köszönjük neked! Tudom butaság, de örömmel tölt el, hogy holnap az inekció rengetegnél, amit be kell adnom magadnak, ott fogsz lebegni a a szemem előtt, hogy te is átélted ezeket, és sikerült nektek, ott van az a pici csoda a pocakodban. Nagyon megköszönném, ha leírnád nekem, hogy ki volt az orvosod, melyik intézetbe jártál? Nem tudom, hogy el lehet e ezt árulni, de erőt adna, ha tudnám... Tudom, hogy rengeted munkád van, és pörög veled az élet, de nagyon várom válaszod! Még egyszer sok boldogságot nektek!

Kazai Kitti

2012. november 7. 21:37

Kedves Nóri! Elöször is természetesen gratulálunk nektek! Nagyon sok egészséget és boldogságot kívánunk Nektek! A férjemmel hasonló problémákkal küzdünk 3 éve, több inszemináció és egy sikertelen lombik után most kezdődött a második lombik felkészítésem. Ahogy a blog bejegyzésedet olvastam, egyszerűen olyan boldogság és erő áradt át bennem, ami leírhatatlan. Végre nem kudarccal töltött el egy babahír, ahogy szokott, hanem erővel is boldogsággal, hogy Nektek sikerült! Eddig is tudtam, hogy sok pár küzd ezzel, de azt, hogy ezt te így felvállaltad és leírtad nekünk, azt tényleg nagyon köszönjük neked! Tudom butaság, de örömmel tölt el, hogy holnap az inekció rengetegnél, amit be kell adnom magadnak, ott fogsz lebegni a a szemem előtt, hogy te is átélted ezeket, és sikerült nektek, ott van az a pici csoda a pocakodban. Nagyon megköszönném, ha leírnád nekem, hogy ki volt az orvosod, melyik intézetbe jártál? Nem tudom, hogy el lehet e ezt árulni, de erőt adna, ha tudnám... Tudom, hogy rengeted munkád van, és pörög veled az élet, de nagyon várom válaszod! Még egyszer sok boldogságot nektek!

Judit Orbánné

2012. november 7. 21:39

Nóri! Nagyon gratulálok nektek, megérdemlitek a boldogságot. Kívánok csodálatos terhességet és gyönyörű egészséges kisbabát:) Nagyon tetszik hogy ennyire nyíltan felvállaltad mi volt veletek! Pénzes Veronika! Nekem is szív szerinti kislányom van:) Igaz mi nem küzdöttünk vérszerinti gyermekért, tudtuk hogy nem lehet és nem próbálkoztunk. Hihetetlen boldogság hogy mi lehetünk a szülei és hogy ott lehettem a születésénél! Örökké hálás leszek az életet adójának amiért ennyire megbízott bennünk és ránk bízta egy életre a kis csomagot amit a pocakjában hordott!

Kovácsné Kodai Brigitta

2012. november 7. 21:40

Gratulálok nektek! Élvezzétek a babavárás minden egyes pillanatát! Ettől szebb és csodálatosabb dolog nem is történhet egy nővel! Így kerek a világ :-)

Csontos Katalin

2012. november 8. 12:59

Szívből gratulálok!Nagyon sok"Istenem ez egy kis csoda"pillanatot kívánok! Én szerencsére azok közé tartozom akik ahogyan fogalmazol:első érintésre sikerül,és talán pont ézért még belegondolni is fájdalmas miken mehettél keresztül. Azonban talán mégis valahol "mi"is átérezzük a ti szenvedéseteket belső harcotokat,talán pontosan azért mert tudjuk micsoda csodában lehetett részünk,és milyen szerencsések vagyunk,hogy számunkra ez megadatott. Mégegyszer minden jót ,és gyönyörű 9 hónapot !

Kaldeneckerné Rédai Orsi

2012. november 8. 13:00

Drága Nóri! Szívből graulálok, nagyon nagyon sok boldogságok kívánok!!! Vigyázz magatokra nagyon!!!!! Örülök, hogy megosztottad velünk a küzdelmeiteket tanulságos nagyon. Sajnos én is ebben a cípőben járok, a párommal 6 éve próbálkozunk sikertelenűl,3 babát vesztettem el spontán. A lombikkal még nem próbálkoztunk, de nem adjuk fel.Olvasgattam a hozzászólásokat és nagyon szíven ütött, hogy nagyon sokan várnak a csodára, és sajnos nagyon sokan szorulnak orvosi segítségre. Remélem előbb-utóbb a mi életünkbe is beköszönt a boldog babavárás időszaka:) Üdv: Orsi

Rab Mónika

2012. november 8. 13:03

Kedves Nóri! Gratulálok Nektek! Sok-sok örömet, boldogságot, kitartást és jó egészséget kívánok! Csodás anyuka leszel. Üdvözlet a kis pocaklakónak, vigyázz Magatokra! :)

Val Aki

2012. november 8. 13:23

Szívből gratulálok neked Nóri! Teljes mértékben átérzem azt a sok fájdalmat és keserűséget, amit az elmúlt években átéltél, és azt a végtelen boldogságot, amit most érzel... Az a csöpp lányka, aki az ölemben ül, szintén az Angyalműhelyben "készült" :-)

Szabó Ferencné

2012. november 8. 13:32

Kedves Nóri! Sok szerettel gratulálok Nektek a babához. Én hálát adva Istennek nem estem át ilyen dolgokon, ezért minden tiszteletem a Tiéd, hogy vállaltad /vállaltátok ezeket a rémséges beavatkozásokat, és vizsgálatokat. Vigyázz nagyon magatokra!!

Farkas Katalin

2012. november 8. 13:42

Kedves Nóri! Nagyon sok boldogságot kívánok Nektek a kis jövevényhez! Én már bőven nagymamakorban vagyok, sajnos még nincs unokám, ezért is tudok még nagyobb örömmel gondolni Rátok!!

Tóth Viktória Aisha

2012. november 8. 14:09

Kedves Nóri! Először is had gratuláljak Neked. Gyönyörű vagy így a kis pocakkal IS és szívből örülök, még ha nem is ismerjük egymást. Átérzem amin keresztül mentél, picit hasonló szituban vagyok én is. Igazából csak annyi, hogy van egy betegségem (rheumatoid arthritis), ami miatt nehezebb az egész fogantatás. 34 múltam és már nagyon vágyódom egy babára de úgyis akkor fog érkezni az életembe, amikor jönnie kell. Ebben hiszek. A rossz akarókkal és a buta cikkekkel ne törődj, légy mindig nyugodt és kiegyensúlyozott. Én mindig sugárzóan látlak, most aztán meg pláne! ;) Kitartást, sok erőt és boldogságot kívánok Nektek! :) Üdv: Vicky

Császár Anita

2012. november 8. 14:37

Nóri! Nagyon bírlak! (Anita, egy kétgyermekes anyuka) :)

Kalász Judit

2012. november 8. 14:51

Szia Nóri! Szívből gratulálok nektek, és tudom milyen érzés az első "Lombik" babát a szíved alatt hordani. Nekem két fiam van mindketten lombikbébik 3 év különbséggel. Sőt a kicsi a nagynak a "fagyitesója". És ne hidd, hogy nem lesz spontán babátok velem is megtörtént a "csoda". Jó egészséget és sok boldog pillanatot kívánok nektek! Juci

Fenyvesi Andrea

2012. november 13. 18:24

Kedves Nóri! Veled örülök a jó hírnek, gratulálok és nagyon sok boldogságot kívánok! Három gyermek édasanyjaként, mindig mélyen érintett, ha valakiről azt hallottam nehezen érkezik el az életében a gyermekáldás ideje, bár én azon szerencsések közé tartozom, akinek éppen akkor érkezett mindhárom gyermek, amikor nagyon szerettem volna. Biztos vagyok benne, hogy kiváló édesanya leszel, hiszen a képernyőn keresztül is érzékelhető, a jóság a kedvesség, ami belőled árad. Majd meglátod, minden erőfeszítésért, kudarcért, megélt nehézségért kárpótol a pillanat, amikor kezedben tarthatod a kis csöppséget, akit a szíved alatt hordasz. Szorítok Neked, kívánom hogy zökkenőmentes pár hónap után egészséges, gyönyörű kisbabának adjál életet! Andi

Simon Tünde

2012. november 13. 20:44

Szívből gratulálok!Boldog babavárást kívánok!Élvezd ki, mert hamar repül az idő.És remélem Neked is a szülés lesz életed legszebb és legmeghatározóbb pillanata!!!!Amikor először kezedbe kapod a csöppségedet az örökre beleég az agyadba!!!Két gyermekem van a második most született 3hete sajnos császárral, mert nem fordult meg.Mint kiderült a nyaka körül volt a zsinor kétszer és az nem engedte.Így vele nem élhettem át azt a csodát, amit a szülés jelent számomra.De a lényeg, hogy már ő is itt van.Remélem lesz szerencséd átélni.Hidd el megéri!!!Jó egészséget mind kettőtöknek!

Ligeti Marcsi

2012. november 13. 22:19

Kedves Nóri! Nagyon sok szeretettel gratulálok nektek és a magam példájából kiindulva teljesen átérzem amin keresztülmentetek.Mi 10 év évig éltünk gyerek nélkül.......15 inszeminációm volt 6 lombik kisérlet,egyik sem sikerült még csak teherbe sem estem holott mindketten egészségesek voltunk csak csökkent termékenységűek.Azt ajánlották hogy váljunk el és egy erősebb partnerrel mindkettőnknek simán lehet gyermeke.Nos a szeretet olyan erős volt közöttünk,hogy úgy döntöttünk örökbefogadunk egy babát.Két és fél év várakozás után megkaptuk a kis hercegünket,aki bájos okos és gyönyörű volt.Ma már 21 éves és egyetemista. Nagyon sokáig nem értettem,hogy miért büntet bennünket Isten vagy a sors,hogy nem adatik meg számunkra a gyermekáldás.Én ma már úgy fogalmazom hogy két és fél évig voltam áldott állapotban,addig mig a fiam meg nem érkezett hozzánk.És ma már azt is megértettem hogy azért nem lehetett saját gyermekem,mert a fiamnak volt szüksége ránk/édesanyja meghalt/. Sok boldogságot kivánok ehhez a gyönyörű babavárási időszakhoz.

Prezenszki Györgyi

2012. november 14. 18:42

Drága Nóri, 43 éves vagyok, 18 éve vágyom-vágyunk gyermek után. október 16-án volt a transzferem. Még ugyan nem vagyok túl a kritikus 12 héten, de boldogsággal jelenthetem, hogy két pici van a pocakomban. :-) Kívánok Neked, Nektek nagyon jó egészséget és nagyon sok boldog pillanatot! Minden jót, egy "másik Lili" :-)

Szalai Henrietta

2012. november 14. 19:21

Szia Nóri! Nem hiszem, hogy emlékszel rám, de egyszer találkoztunk a reggeli műsorban, amikor arról beszélgettünk, hogy a testvérem segített petesejt adományozással és így született egy gyönyörű kislányom (szintén ott volt velem), aki most volt a négy éves a nyáron. Szóval tudom milyen utat jártál végig. Vigyázz magatokra és sok boldogságot kívánok. Üdvözlettel: Heni

Vincze Judit

2012. november 16. 18:41

Gratulálok! :-)

Barna András

2012. november 19. 3:27

(Eggyenlőre tiszteletbeli, első férfi hozzászólóként..) Sziasztok. Első sorban szeretnék én is gratulálni nektek! Kicsit későn ocsúdtam fel, de még "időben" vagyok. Bár az élet úgy hozta, hogy eddig nem ismerhettük meg egymást, kijelnthetem, magam is azon népes tábort gyarapítom, aki ökölbe szorított kézzel, "homlokán gyöngyöződő" izgalommal, szívdobogással a torkában és görcsös gyomor-rántgatásoktól elakadt lélegzettel áll majd a NAGY pillanatban, ha csak elmében is, mellettetek. Az élet szent, akárcsak a terhes asszony, s az örömöket mely az embert élete során érik mindörökre megmaradnak, akárhova is kerülünk itt-létünk után. Szóban nem fogalmazható meg az anya, az anyaság, a lelki elégtétel, hogy alkothat, hogy gyarapodhat, az érzés... Az én édesanyám már máshonnan követi és őrzi utamat ezen a Földön, de tudom, hogy akárcsak ő, minden anya veled érez, eggyütt élitek meg ezt az egyedülálló, életre-szóló "kalandot". EZ!! adjon nektek erőt az elkövetkezendőkhöz. Egészségből, szívből, lélekből, csak a legjobbakat! Mindhármotóknak! András.

Kukma Alexandra Flóra

2012. november 19. 10:02

Gratulálok és nagyon sok boldogságot kívánok nektek ! :)

Martincsekné Czinege Szilvia

2012. november 19. 14:32

Kedves Nóri és Pali! Nagyon gratulálok nektek:)Mi 11 éve próbálkozunk.A napokban derült ki hogy a 7.beültetés sem sikerült:(Most egyenlőre pihi van,úgy döntöttünk hogy a tavasszal nekifutunk a 4.stimulációnak.Nagyon boldog vagyok hogy nektek már sikerült,mert ezeket az érzéseket csak mi "lombikosok"tudjuk:)Nagyon jó egészséget kívánunk!Szilvi és Pisti

Kozma Istvanne

2012. november 19. 18:19

Kedves Nóri! Szívből gratulálok Nektek! A kitartáshoz és a kis pocaklakóhoz egyaránt. Nekem már 5 unokám van, s a gyerekek után ők az én boldogságaim. A gyerekek miatt szép az élet. Kívánom, hogy az a boldogság, amit most - hogy Édesanya lehetsz - érzel, mindig kísérjen utadon.

Kovács Erika

2012. november 20. 9:54

Kedves Nóri.Szivből gratulálok Nektek.Jó hogy van olyan ismert ember, mint te,aki felvállalja hogy a lombik segítette élete nagy álmához!Ez erőt ad!!!Köszönöm!

Hajduk Vera

2012. november 21. 21:30

Kedves Nóri! Soraidat olvasva, mélyen meghatódtam, és nagyon örülök, hogy ennyi küzdelem után végre sikerült Nektek! Én is ebben a cipőben járok, csak sajnos tovább bonyolódott az életem, amire soha sem gondoltam volna. Azt hittem, megtaláltam azt a férfit, akivel leélhetem az életemet boldogan, szerelemben, és bár harcolnunk kell az áhított gyermekünkért, legalább itt vagyunk egymásnak. De csalódnom kellett, mert a 2. lombik előtt a férjem bejelentette, hogy elhagy, és nem hajlandó a kisujját sem megmozdítani kettőnkért. Azt hittem, hogy belefáradt, megunta, hogy minden a baba körül forog, de rövidesen rá kellett jönnöm, hogy egy másik nő okozta ezt a hirtelen változást. Most biztos sokan azt gondolják, hogy észre kellett volna vennem a jeleket, de nem voltak jelek. Ugyan úgy viselkedett, mint máskor, mondta, hogy szeret, és ő is akar babát. Szóval elveszítettem a reményt, hogy Anya lehetek. Nagyon fájt. Fájt a sikertelenség, fájt, hogy becsaptak, megaláztak, eldobtak. Fájt látnom az emberek szemében a sajnálatot. Talán az Angyalok vigyáztak rám, hogy ne egy olyan férfinak adjam a legnagyobb kincset, aki nem becsüli meg azt, nem becsülne meg minket. De most újra van remény, mert azt hiszem végre a megfelelő férfiba botlottam, és titkon újra remél a szívem. Remél, hogy örök szerelemre talált, és hogy csodálatos kis családot alapíthatunk EGYÜTT! Köszönöm, hogy leírhattam, és köszönöm Neked Nóri, hogy megosztottad velünk az örömötöket, és a küzdelmeteket. Nagyon jó egészséget, és nagyon sok boldogságot kívánok! :)

Scheffer Enikő

2012. november 22. 20:21

Kedves Nóra! Olyan sok szeretettel beszélsz már most a babádról,hogy biztos vagyok benne nagyon jó helyen lesz veletek! Gratulálok ! Köszönöm,hogy létre hoztátok ezt az oldalt és a programot! További sok sikert nektek!

Zsedényi Andrea

2012. november 23. 9:32

Kedves Nóri alias Lili! Sok szeretettel gratulálok én is, és jó egészséget kívánok!:) Meghatódtam a soraidon. Tisztellek azért, hogy mindezt végigcsináltad, kemény munka mellett, és azért is, mert felvállaltad, ezzel erőt adva a sorstársaidnak! Sejtettem, hogy gond van, mert két ember, akik így néznek egymásra, így beszélnek egymásról, és ilyen aranyosak együtt - lehetetlen, hogy ne akarjanak babát :) És az is lehetetlen, hogy ne sikerüljön nekik - olyan nincs! Egy nő (de férfi) önbizalmát (is) erősen lecsökkenti a meddőségi kezelés. Talán érdemes lenne a hasonló helyzetben lévő nők számára is indítani Angyalműhely pályázatot. Ugyanakkor tudom, hogy sokan nem beszélnek a gondjukról a környezetükben, mert nem akarnak sajnálkozó tekinteteket, kérdéseket, féltik a munkahelyüket stb stb. Talán indíthatnátok egy beszélgetős klubot, ahova csak ilyen jellegű problémákkal érkeznének nőtársaink. Minden jót kívánok! "Mert megérdemled" ;)

Pánczél Erika

2012. december 2. 18:25

Tiszta szívemből gratulálok!!! A te, és a tiedhez hasonlító csodák adnak nekem reményt, hogy mindig van tovább. Túl az első lombikon és sok-sok hónap próbálkozásain, januárban indul a második lombikom. Az első után elkeseredtem. Azt gondoltam, hogy ha az első nem sikerült, miért is sikerülne a második? Aztán látni lehetett rajtad a csodát... A gömbölyödő pocakodat... És megírtad a blogodba... Most újra remélek. Olvasgatom a sikersztorikat és megpróbálok pozitív lenni. Elhinni, hogy 11 év szerelemben töltött kapcsolatban mi is átélhetjük a csodát. Hogy ránk is vár valaki... Örülj a csodának és éld meg minden egyes pillanatát ennek a gyönyörű kilenc hónapnak, hogy utána a legnagyobb boldogságban nevelhessétek Őt!!! Szeretettel gondolok rád.

Novák Bea

2012. december 12. 22:27

Drága Nóri! Végig bőgtem a Fókusz interjúdat... Nagyon gratulálok. Nálunk szerencsére nem volt tabu, és én a legszerencsésebbek közé tartozom első lombik sikerrel, egy lassan 3 éves kislány-kisfiú ikerpárral. Nagyon örülök, hogy Te felválalltad, mert ez szerintem sem titok, vagy szégyen, gondolom mint ismert, szeretett ember rengeteg erőt tudsz adni a többieknek a történeteddel. Sajnos a barátnőm még küzd, 7. éve. Minden egyes alkalommal ugyanúgy összetörik a lelkem egy része, mint gondolom az övé. Ezt csak az értheti meg, aki ebben a cipőben jár. A lényeg, hogy neked is sikerült, nagyon jó egészséget kívánok, most elsősorban Neked és a pocakodban növekvő apróságnak, nagyon sok-sok boldogságot!

Adorján Adrienn

2012. december 16. 13:12

Kedves Nóri! Egyre többen vagyunk, akik vállaljuk nyíltan a lombikbabát, a sikertelen próbálkozásokat. Nekünk 5 év után, 6 sikertelen inszemet követően első lombikra lett a kislányunk, Sára. Igazad van: tanít a gyermek, már akkor, amikor a pocakban lakik. A mai napig tanulok tőle, egyre többet magam is. Az ő léte indított el egy olyan úton, amelyet most járok, és igyekszem az általa tanultakat továbbadni. Kívánok Nektek egészséges várandósságot, olyan szülést, amilyenre szükségetek lesz és végtelenül boldog gyermekes, családi életet. Adorján Adrienn

Szép Szonja

2012. december 23. 9:16

Drága Nóri! Szívből gratulálok a picihez! Bízom benne, hogy ki tudod zárni az Általad is említett rosszindulatú hangokat és most csak a szeretetet engeded be a szívedbe:) NAGYON-NAGYON SOK BOLDOGSÁGOT ÉS EGÉSZSÉGET KÍVÁNOK NEKTEK!!!

Schultz Nikolett

2013. január 31. 11:01

Kedves Nóri! Azt,amin átmentél,teljes mértékben átérzem! 1,5 évnyi sikertelen otthoni próbálkozás után segítséget kértünk.Vizsgálatok,vérvételek,hsg....Semmit problémát nem találtak. A nőgyógyászom profi,de sajnos csodát Ő sem tudott tenni. 5 sikertelen inszemet csináltunk végig Vele.Azt ajánlotta,próbáljuk meg a lombikot.Beajánlott a Kaáliba.Ott a remek orvosom-aki nem mellesleg csodálatos ember-azt mondta,mikor először találkoztunk,hogy azt,hogy Nekünk nem jött össze azonnal a baba,egyáltalán ne bajnak fogjuk fel.Ez egy feladat,amit meg kell oldanunk.És meg is oldottuk.Az első beültetés sikerült,és ugyan két "baba" közül "csak" egy tapadt meg,de Ő ott is maradt 39 hétig! :) A terhesség minden napját imádtam,főleg,amikor elkezdett rugdalózni.Semmihez sem fogható érzés!:) Immár 7 hónapos a kisasszony,és minden napunkat csodának élem meg. Az a csodálatos baba,akinek nemsokára életet adsz,szerencsés,mert rengeteg figyelmet,törődést ,és legfőképp még több szeretetet fog kapni,mert az érkezése nem volt problémamentes! Gratulálok Nektek,és sok boldogságot a babához!:)

Archívum